Negyedéves blog. Ez a tavasz a koronavírus jegyében telt, a világ a feje tetejére állt, és kis mértékben háborús állapotok uralkodtak mindenütt. Ehhez képest egész jól alkalmazkodtunk a helyzethez, mindenki nekiállt itthonról tanulni (több-kevesebb lelkesedéssel), és szépen dolgozom itthonról, és élvezem, hogy nincs anpi tömegközlekedés és az unalmas meetingeket könnyebben el tudom lógni, illetve hogy sokkal többet látom a családomat.
Egy tipikus hétköznap én továbbra is korán kelek, sajnos nincs akkor motíváció mint korábban, hogy kiugorjak az ágyból, és elérjem a vonatot, de azért 7-kor el szoktam kezdeni dolgozni (vagy előbb). 8-9 körül reggelizek, illetve körbe szoktam nézni, hogy mindenki tud-e tanulni. Hanga és Bors lelkesen tanulnak a saját szobájukban, és sajnos elég nehéz belelátni, hogy mennyire csinálnak meg valóban minden feladatot. Nem feltétlenül azért, mert ellógják, hanem Borsnak például nem sikerült feltölteni az eredményt a megfelelő helyre, és ez mondjuk csak két hét múlva derült ki. Csongor és Tünde ezzel szemben Emesével tanulnak, Csongor lelkesebben, Tünde kevésbé, neki még sokkal jobban hiányzik, hogy az osztálytársai körülötte legyenek, ahhoz hogy tanuljon bármit is. Emese délben főz valamit, az elején én lelkes voltam, hogy függetlenül akarok tőlük enni, és vettem egyszemélyes kész ennivalókat a Tescoból, de egyrészt ráuntam, másrészt soha nem volt pont az, amit akartam, másrészt Emese elég jól főz. Szóval van ebéd, de azért együtt nem eszünk, annái mi mindig is szétszórtabbak voltunk. Olyan mondjuk előfordult, hogy többen kiültünk a kertbe enni, és akkor együtt ettünk. Délután ugyanez, és előbb-utóbb ők befejezik a tanulást, én pedig abbahagyom mondjuk fél 6-kor a munkát
A telefonidő továbbra is korlátozva van, elvben napi másfél órát lehet telefonozni, amibe a videónézés és a játszás számít bele (a telefonálás pont nem), de például az értelemes videónézés sem. Tulajdonképpen szeretném, ha mindenki elég önállóan figyelné, hogy ne töltsön túl sok időt agyatlan dolgokkal, persze ez egyes gyerekeknek jobban megy, egyeseknek kevésbé, és időről-időre is változik. Általánossában én jobban megbízom a gyerekeinkben, mint Emese.
Este esetleg játszunk valamit, vacsora félig meddig önállóan, vagyis mindenki eldöntheti, hogy mit eszik, aztán fürcsi. Néha megbeszéltük Tünde+Csongorral, hogy csinálok közös vacsit, ezt megesszük, és közben játszunk, de elég sok különböző megoldás elő szokott fordulni. Emese továbbra is Tünde+Csongorral alszik, fél 9-kor, Hanga és Bors pedig eldöntik, hogy meddig maradnak fenn, azt szoktam kérni, hogy időben feküdjenek le ahhoz, hogy maguktól felkeljenek.
Hétvégén többet játszunk, én is szoktam főzni (de Emese is szívesen főz), és minden vaásrnap elmegyünk korán együtt kirándulni. Szoktam szervezni kreatív foglalkozást, főleg Tünde+Csongornak, de sokszor Hanga+Bors is csatlakozik. Mindent az Amazonról szerzünk be, ami így karantén alatt nagyon kényelmes, a legtöbb dolgot ingyen házhozszállítják. Ezen kívül a Tescoba járunk, az elején én mentem vásárolni, most már gyakran Emese, vagy én Hangával. Főleg autóval megyünk, hogy el tudjuk hozni a sok dolgot, mert igyekszünk ritkán menni.
Hajnalt továbbra is felhívom hetente háromszor, csak most nem a vonatról hazafelé, hanem otthonról este. Péntek+szombat este pedig tévézünk, Tünde nagyon lelkesen a British/Britain's Got Talentet, a többieknél nincs ilyen egyértelmű kedvenc. Szoktunk filmeket is venni, ha a Google Playen veszem meg, akkor az összes családtag megnézheti bármikor később a saját készülékén is, szóval ezt szoktam választani. Bors néha a saját szobájában nézi ugyanazt, amit mi lent.
Zsebpénz havonta egyszer, van alapbér is (£15), de a többi része teljesítményfüggő, ha valaki jól és szorgalmasan tanul, csinál házimunkát, akkor ez lehet akár £40 is, és szoktam még díjakat kitűzni programozásra vagy matekfeladatra, de egyik sem működik valami nagyon.
Bors tavasza azzal telt, hogy a leendő számítógépét tervezte (álmodozott róla), valami nagyot szeretne, amin egyaránt elfut az Adroid Studio és tud 3D virtual realityt is. Addig is az én régi laptomot használja. Hanga lelkesen fényképez, viszi majdnem mindenhová az új fényképezőjét, kedvenc témája a virágok és az állatok. Csongor leginkább gyűjti a pénzét, bár mostanában részenként egy hatalmas Nerf szivacs-kilövőt vásárolt magának össze darabonként. Tünde egész keveset költ így, hogy nem megyünk sehová (csak az erdőbe), és nincs vásárlási inger. Emesének megint nincs gyerekmentes ideje így, hogy mindenki itthonról tanul, de ettől még a hétvégén nem akar túl sok saját időt, néha a tájfutó barátaival beszélget csütörtök esténként.
Na, röviden így élünk, reméljük vége lesz a járványnak, és akkor bepótolhatjuk az elmaradt nyaralásainkat.
