Negyedéves blog. Véget ért a tél, végig imádnivaló idő volt, sok napsütés, tulajdonkéépen minden egyes hétvégén kimentünk a szabadba, és sem jelentős eső, sem nagyobb szél, sem igazán hideg nem volt. Sár, na abból van sok, kicsit rejtély, hogy hogyan, ha egyszer csak keveset esik. Szóval az időjárással nagyon jól jártunk. így majdnem minden hétvégén kimentünk, vagy kirándulni, vagy tájfutni, néha Londonba, még ritkábban kerékpározni. A tájfutásoknál Hanga+Bors+Csongor lelkesen futnak egyedül, Tündével néha én mentem, már nem akarja, hogy vigyem a nyakamban, de nem is túl lelkes, hogy körbemenjünk, pláne nem, hogy fussunk is. Néha újabban Emesével mennek, és én futok egyedül. A kirándulások is nagyon jól sikerülnek, mindenki elég lelkesen caplat végig a néha egész hosszú szakaszokon, Emese egész sok közeli erdőt ismer már, leginkább ő eldönti, hogy hová menjünk, ő is vezet oda, és ez mindenkinek tuti. Tünde szépen jön a saját lábán. Ilyenkor elég sok idő adódik beszélgetni, tekintettel arra, hogy gyaloglás közben senki nem telefonozik. Londonba leginkább én szeretek bemenni, nehéz okosan kitalálni, hogy mit akarjunk csinálni, és a vonatjegy sem túl olcsó: nekem nagyjából ingyen van, ha egész héten vonatoztam, Emesének £20, Hangának £10, a többieknek életkor miatt ingyenes. Úgyhogy volt már, hogy autóval mentünk inkább, és megálltunk egy nem túl drága parkolóban. Én azért nagyon szeretek Londonban sétálni, a kedvencem a Temze déli partja, óriáskerékkel, hidakkal, Big Bennel. Hanga főleg vásárolni szeret, de azt meg nem éri meg, mert minden sokkal olcsóbb és egyszerűbb az Amazonon. Emellett minden hétvégén Emese megszervezi, hogy Hanga+Bors+Csongor gyakoroljon hangszeren, csinálja meg a leckéjét, és olvasson, lehetőleg angolul és magyarul is.
Hétköznapok. Emesével az a megállapodásunk, hogy én minden reggel elindulhatok akármilyen korán, és ők nélkülem össze tudnak készülődni, és elindulni az iskolába. Ez elég nagy dolog, és szépen is működik, a legtöbb reggel rajta vagyok az 5:25-ös vagy a 6:06-os vonaton (korábban szerencsére nem megy vonat :-)). 6 perc alatt szoktam kiérni az állomásra futva, 5 perc készülődés, 2 perc tartalékidő, úgyhogy vonatindulás előtt 13 perccel szoktam kimászni az ágyból. De semmi ébresztőóra: ha sikerül jó, ha nem, van még vonat. Mondjuk nagy motíváció, hogy a későbbi vonatokon egyre többen vannak, és a cégnél 10-ig adnak reggelit. Miután elmentem, mindenki felkel és összekészülődik, többnyire rollerrel mennek iskolába, én ennyit tudok, egyszer elindultam Borssal, jó gyorsan ment, állítólag ő 6 perc alatt ér be. Én bent reggelizek, sőt, zuhanyzok, meg dolgozom is. Egy héten háromszor később jövök, 18:30-kor indulok haza, kétszer korábban, 16:30-kor és 16:00-kor. Este otthon vacsi, fürdés, alvás, némi leckekészítéssel, hangszergyakorlással, olvasással.
A telefonozás elég nagy probléma. Hanga+Bors+Csongor+Tünde egyaránt sokat telefonoznak, használunk egy programot ennek kordában tartására (screentimelabs.com), de egyrészt a program sem a legjobb, másrészt szándékosan nem akarom kötelezővé tenni, vagyis hogy elsősorban mindenki magával számoljon el, hogy mire fordította az idejét. Hanga például szerintem elég sokat kucorog a szobájában telefonozva, de közben sokat olvas is. Borsi pedig a telefonon játszás mellett végtelen sok időt tölt el az Amazonon töprengve, hogy miket lehet kapni, és miket vásároljon. Csongor és Tünde leginkább játszanak és videókat néznek. Elvben az a szabály, hogy a telefonozási szokások is beleszámítanak abba, hogy ki mennyi zsebpénzt kap, napi másfél óra a határ játékra és videónézésre, értelmes dolgot, mint az olvasás vagy a keresgélés akármennyit lehet csinálni, de Borsi kezd ezzel túllőni a célon. Emellett jó lenne legalább Hangát+Borsit bevonni a házimunkákba valamilyen szinten, de ez kicsit megbukik az orgonasíp gyerekeknél, mivel ha az egyiknek kell valamit csinálni, akkor a másiknak miért nem, és például Tünde nyilván nem fog nekiállni mosogatni. Amúgy lelkesen főznek, nyilván olyat, amit szeretnek.
