Negyedéves blog: első nyár Angliából indulva, érkezve, szervezve. A nyári szünet itt csupán 5.5 hét hosszú, úgyhogy mindenkinek alaposan végig kellett gondolnia, hogy pontosan miket akar csinálni ezalatt, elméletben ezt szépen összegyűjtöttem, és aztán megvalósítottam (amire nincs elméleti garancia, de alapvetően sikerülni szokott, hogy külön-külön mindenkivel az történik, amit szeretett volna). Végül a fele időt töltöttük Budapesten (illetve én megint onnan jártam dolgozni), a többit nyaralással vagy Londonban, és a végén Hanga mondta azt, hogy inkább többet szeretett volna Budapesten lenni.
Kisebb dolgokban is általában jól működik, hogy megszavazzuk, hogy miket csináljunk, és igyekszünk mindenkinek a javaslatát és szavazatát érvényre juttatni. Ezt azonban kicsit félve írom most már le, mert ahogy nagyobbak a családtagok, egyre több dologban van egyértelmű véleményük, és bár a szavazás szerintem továbbra is jól működik, de többen azt érzik, hogy nem/néha nem/soha sem. Főleg, ha éppen nem az van, amit ők szeretnének. De általában azért visszaáll a töretlen hit a demokratikus működésbe, amint az lesz, amit ők szeretnének. Na jó, ez van.
Tünde lelkesen gyalogol hegyen-városban-bárhol, néha még viszem. Sokszor azonban más természetű baja van (elfogyott, neki nem jutott, kiömlött, nem úgy, nem azt, nem akkor), és mivel én kategorikusan nem vagyok hajlandó az ilyesmit "hisztinek" tekinteni, mert meggyőződésem, hogy valóban fontos és értelmes kívánságai vannak, sokat segít nekem Hanga, Bors, Emese ezeknek a megoldásában. És tényleg meg lehet oldani ezeket. Hanga fő házimunka területe amúgy is a Tünde-megmentés, más házimunkába egyelőre kevés sikerrel tudtuk őt integrálni, legalábbis eddig. Bors pedig egyre inkább ki van akadva, hogy ő is meg akarja menteni Tündét, szóval például tegnap ő adott neki vacsorát, miközben Tünde közölte, hogy minden ennivaló, ami van, az neki nem jó. Csongor pedig csak szimplán ari Tündével.
Csongor továbbra is a szabályokat és az együttműködést a leglelkesebben betartó családtag. És továbbra sem költ soha semmire - meg szokta nézni a dolgokat, aztán örömmel visszateszi őket. Csak összehasonlításképpen, én és Emese is többet költünk nála saját huncutságokra, szóval ez nem feltétlenül szülői példa. Azért néha egy-egy dolgot meg szokott venni, illetve különböző programokra egy kicsit lelkesebben fizeti be magát. A kirándulásokon pedig nagyjából elől szokott lenni.
Bors a leglelkesebb kiránduló, mindig csatlakozott Emeséhez vagy hozzám, amikor különváltunk, és egyikőnk hosszabb utat tett meg a hegyeken. Lelkes Tünde-megmentő, és újabban rákapott arra, hogy segít a házimunkában,ami nekem nagyon jól esik, mindig jön nekem segíteni esténként, amikor Emese Csongort és Tündét altat. Más kérdés, hogy újabban meggyőztem, hogy inkább olvasson ehelyett, úgyhogy újabban már olvas is, papír-könyvet, angolul.
Hanga nagyon lelkes, hogy saját szobája van, és a legtöbb nyaralás alatt is lett saját szobája (ami egy airbnb-ben nem nyilvánvaló), szerencsére egyes családtagok (Csongor vagy én) nagyon szeretnek vicces helyeken aludni, inkább mint rendes ágyban. Továbbá rájöttünk, hogy nagy előny, ha egy airbnb-be viszünk mondjuk 2 darab saját paplant. Hanga emellett a fő Tünde-megmentő, aki teljesen úgy gondolja, hogy Tünde az övé, és nem az enyém. Azért annak már nem örülök, hogy ha Hanga a nyakába veszi Tündét, de ritkán még előfordul. Hanga a hegyekért csak visszafogottabban rajong, de spec el tudtunk menni moziba is, meg ugrálni, amiket ő szokott főleg javasolni.
Emese továbbra is a hegyekért rajong (szerencsére azért hajlandó volt velünk hazajönni), és még Tündét is meg tudja győzni arról, hogy gyalogoljon, ha ez már senkinek sem sikerült. Továbbá lelkesen vezet Angliában (én meg nem), ami elég jól működik. Cserébe megint elkezdtem kicsiket vezetni, parkolni, kis utcákban menni, amit pedig ő utál csinálni.
Én pedig (a munka mellett) igyekszem továbbra is jól csinálni "a világ legjobb családját" (akik elvben mi vagyunk), és meglepő módon vannak családtagok, akik szerint ez a célkitűzés nem teljesen nevetséges.
Továbbá Hanga-Bors-Csongor idén voltak angliai gyerek-táborban (wild camp), amiről a rövid egybehangzó vélemény az volt, hogy "jó", és akarnak menni jövőre is.
Most pedig kezdődik az iskola.
