Négy gyerekkel Londonban

Negyedéves blog. Kezdünk belerázódni Angliába, már mentünk innen is nyaralni, a lakásunkat szeretjük, az időjárás meglepően jó. Minden reggel elmegyek dolgozni korán, Hanga+Bors egyedül, Csongor+Tünde pedig Emesével mennek iskolába, leginkább rollerrel. Este Emese összeszedi őket, és én is megjövök, hétfőn+kedden+szerdán 7-kor, csütörtökön+pénteken 5 körül. Vacsorázni 8-ig lehet, ágyba kerülni 8.30-ig, ha ez nem is sikerül mindig, de azért elég jó a helyzet. Én állandóan pakolok mindenki után, de Bors egész sokszor lelkesen segít elpakolni a konyhában (ami a legnagyobb feladat). A trambulin örök kedvenc, Hanga+Bors sokszor fürdés és vacsi után is kimennek egy kicsit ugrálni. Általában Csongor van kész először, Emese szokott neki mesélni, én közben még megetetem+megfürdetem Tündét, és néha mutatok neki fényképeket saját magáról, amikor még kicsi volt, esti mesének, ezt nagyon szereti. Csongor sokszor Emese+Tünde mellett alszik, már matraca is van ott, és akkor ketten beszélgetünk Borssal az ágyban, de néha nálunk alszik Csongor, és akkor vele is beszélgetünk. Hanga pedig jól elvan a saját szobájában, amit nagyon szeret. Havi zsebpénz van, ennek az összege alapesetben £15, és függ attól, hogy ki mennyire volt együttműködő. A telefon továbbra is nagy probléma, van egy program, ami elvben méri, hogy ki mennyit telefonozott, de nem vagyunk meggyőződve arról, hogy mindig jól működik, ami melegágya azoknak a vitáknak, hogy ki mennyit telefonozott eddig, és mennyi ideje maradt még. Csak a videónézés és a játszás számít bele a napi másfél órás korlátba, a többi okosabb tevékenység nem. Nem kötelező mérni az időt, Hanga telefonján például soha nem volt mérő alkalmazás, de ekkor elvben mindenkinek magának kell tudnia és betartania a másfél órás szabályt. Hanga+Bors+Csongor nagyjából naponta gyakorolnak hangszeren (Hanga fagotton, Bors+Csongor hegedűn), emellett olvasnak angolul (hangosan), és spellingeznek (nem sok, de elég nehéz szót, amit itt minden iskolás csinál).