Ami idáig történt: először Isten megteremtette az ősrobbanást, kicsivel később megszülettem, lett 1 párom és 4 gyerekem, ahogy mindig is szerettem volna. Sokat dolgoztam programozóként pénzügyi területen, aztán meguntam, ahogy elegem lett a magyarországi narancssárga politikából is, illetve a gyerekeim bekerültek a még-nem-szerelmes-de-már-nem-babakocsis korszakba (ami 4 gyereknél nem olyan nagyon hosszú idő), szóval végignéztem a világtérképet, kiválasztottam Kanadát, de oda nem vettek fel, úgyhogy helyette felvételiztem a Google londoni irodájába programozónak. Októberben jelentkeztem, novemberben iderepültem interjúra, decemberben felvettek, aztán felmondási idő, és egy hónap szület, és áprilisban elkezdtem dolgozni itt a Kings Crosson. Minden péntek este hazarepültem, minden hétfőn reggel vissza (éljen a Wizzair!), és egy kis Airbnb szobában aludtam közben.
Közben Emese lelkesen nézegette az itteni iskolákat és házakat, Hanga(12)+Bors(9)+Csongor(7)+Tünde(4) pedig szintén lelkesen elkezdtek angolul tanulni. Korábban semennyi angolt nem tanultak, csak az oviban, viszont Hanga+Bors magyar-német kéttannyelvűbe jártak (jobban örültünk volna az angolnak már akkor is, de ide vették fel őket). Most itt tartunk, én lelkesen fogok beszámolni a továbbiakról ebben a blogban.
